Miután kiderült, hogy ide fogunk költözni lázasan elkezdtük nézegetni a daft.ie oldalát annak érdekében, hogy feltérképezzük a piacot. Az elején eléggé olcsón akartunk lakást, de ki nem, aztán rá kellett jönnünk, hogy 700 EUR alatt nincs értelme nézegetni, mert azok többségében csak egy főnek valók és általában lyukak (akad lyuk rendesen 800 EUR fölött is).

Olvastunk fórumokon arról, hogy nehéz ám itt jó lakást találni, na meg hogy viszik is azokat, mint a cukrot. Erre rá kellett jöjjünk egy hét böngészés után. Az egy hónap készülés alatt kiadták az aktuális kedvenc lakásunkat legalább tízszer. 

Pénteken megérkeztünk, beszereztük az ír sim-kártyát, aztán indulhatott is az ingatlanosok bombázása. Az első lakást hétfő este néztük meg, 625-öt kértek érte havonta, ami kicsit gyanús is volt, de azért elmentünk megnézni. A környéket már előbb feltérképeztük, nyugtattunk magunkat, hogy jó lesz az, alattunk egy borász bácsi lesz majd, aki elmondása szerint sajnos nem árul magyar bort, egy év hamar eltelik, tudunk rajta spórolni, mármint a lakáson. 

A lakás előtt a megbeszélt időpontban rajtunk kívül várakozott még legalább 8 másik ember. Aztán pontosan meg is érkezett Laura, az ingatlanos. Felvitt minket a szűk lépcsőn, kinyította az ajtót, és szezám tárulj: ja nem, egy lyuk. Megnéztük, aztán rájöttünk, még ideiglenes otthonnak sem jó. Otthagytuk a maradék 7 embert, mivel velünk egy időben jött el egy másik személy is, aki meg is jegyezte: Shit place for that kind of money (később kiderült, hogy a lakást kiadták még aznap este).

A nap folyamán felhívtam azt az irodát is, aki a jelenlegi "álomlakásunkat" reklámozza (már elég jól el tudom mondani érthetően angolul, hogy lakást keresünk, meg akarjuk nézni, mikor lehet), közölték, hogy jelenleg nézik a lakást, lehet ki fogják adni, de ha nem, akkor visszahívnak kedd reggel. Nem hívtak, de a lakás még mindig kint volt, felhívtam hát őket megint, hogy na-na, megígérték, hogy hívnak, hozzunk már össze egy időpontot. Sajnos szerda délelőttre volt már csak, így A fog menni megnézni (izgulunk nagyon, mert nagyon-nagyon akarjuk ezt a lakást, szóval tessék kérem szorítani).

Kedd délután megnéztünk megint egy másik lakást, ez már havi 800 EUR, szintén Laura kezeli, de sajnos nagyon kicsi rá az esélyünk, mert a főbérlő elvárja, hogy legyen előző főbérlőtől ajánlólevelünk (ennek itt külön hagyománya van...), ami persze nincs, mert sose béreltünk lakást eddig, és persze azt is, hogy mindketten 40 órában dolgozzunk. Az, hogy házasok vagyunk nem ér semmit, szóval erről szomorúan, de letettünk, bár beadtunk a páyázatunkat, ami egy űrlapból állt az adatainkkal.

Közben Laurával beszélgettünk egy kicsit, elmondta, hogy kéthavonta kell számlát fizetni. 

Szóval holnap, azaz szerdán vár ránk az "álomlakás" meg este egy másik, ami elég tűrhetőnek néz ki. Meg jövő hét második felében is egy, de remélem addigra már találunk valamit, mert nagyon főznék már valami jót és kipakolnám a 6 táska és 4 doboz tartalmát...