Az első napjainkat a Kinlay House-ban töltöttük és töltjük még mindig. Nem egy első osztályú hely, de megteszi. Bár kétágyas (két különálló ágyas) szobát foglaltunk, voltak olyan rendesek, hogy adtak egy franciaágyas szobát. Mégiscsak házaspár vagyunk ;) 

A szoba elég puritán, egy mosdó, egy kicsi asztal, polcok, éjjeliszekrény és egy ágy van benne. A bőröndjeink miatt sok helyünk nincs mozogni, de azért elférünk. A szoba mellé egyszerű reggelit is kapunk, ami toast kenyér-ből, vajból és különböző lekvárokból áll. Egyszerű, de jó. Van egy nagy közös konyha-étkező, ahol étkezni és főzni is lehet. Edények, tányérok, evőeszközök is rendelkezésre állnak, ha enni-főzni szeretnénk. Főzni eddig még nem próbáltunk, de a többi lakó rendszeres szokott. A házban ingyenes Wifi van mindenhol, de sajnos elég hektikusan működik. Úgy tűnt mintha éppen javítanák, mert egy nagy Cisco-s dobozt láttam a folyóson egy szerszámosláda mellett. Mindenestre tegnap már elég tűrhetően működött.

A csomagjaink nagy részét már az utazás előtt feladtuk, és az előre megbeszéltek szerint meg is kaptuk őket még az első este. Ezúton is köszönjük a Viking Transport-nak a szállítást. Három nagy IKEA-s dobozt és két bőröndöt adtuk fel, ami összesen 117 kilót nyomott. A cuccokat ideiglenesen a hostel közös tárolójába helyeztük el. Utána még pár percet beszélgettünk Björn-nel, a Viking Trasnport vezetőjével, aki személyesen hozta el nekünk a csomagokat, majd aludni tértünk. 

Reggeli kilátás a szobánkból:

A Magyarország és Írország között lévő tetemes távolság miatt természetesen repülővel jöttünk a szigetre. Az Aer Lingus a hét több napján indít járatokat Budapestről Dublinba. Ezenkívül a Ryanair is rendszeresen repül a két város között. Mindkettő fapados légitárság, azonban az Aer Lingus-nál rendes méretű kézipoggyász vihető fel a gépre. Egyéb különbséget nem tapasztaltam más fapados társaságok, a WizzAir-hez vagy a Ryanair-hez képest. 

A mi gépünk déli 12-kor indult volna, csak a pocsék budapesti időjárás miatt jégteleníteni kellett a gépet, így kb. fél órás késéssel indultunk, amit nem is tudtunk behozni. Szerencsére a vonatunk csak délután 4-kor indult a Heuston vaústállomásról (amit egyébként teljesen ugyanúgy kell mondani mint az amerikai Houston-t.) Ide az egyszerűség kedvéért taxival mentünk (Á munkahelya visszatérítí az átköltözéssel járó költségeket, persze csak utólag..). Sofőrünk Thomas volt, aki egyébként Liverpool szurkoló. Nem volt elragadtatva kedvenc csapata idénybeli produkciójától. Hiába, Suarez nélkül nem ugyanaz a csapat mint a tavaly kis híján bajnoki címet nyerő együttes. Kicsit beszélgettünk az ír fociról, kiderült, hogy nem olyan rossz a helyi foci sem és a Cork City tavaly második lett az ír bajnokságban. Körülbelül 25 perc alatt értünk az állomásra. Negyven euróval gazdagabbá tettük Thomast és miután 11 óra óta nem ettünk semmit, valami táplálék után néztünk.

Az állomáson egy ír gyorsétterem, a Supermac's nyújtotta a legkényelmesebb (és lévén a vonatunk 15 perc múlva indult) a leggyorsabb megoldást. Egy Chicken Wrap alapján nem mondanék véleményt róla, gyors éhségoltásra megfelelő volt. Így nézett ki:

Ekkor Á észrevette a korábbi munkahelyének egyik dublini IT-s kollégáját, aki jóízűen falatozott. Kicsi a világ. Kedélyesen üdvözölték egymást, váltottak pár szót, majd szaladtunk a vonatunkhoz. 

A vonatjegyünket előre megvettük az interneten, ezt egy Magyarországon hasonló automatán keresztül tudtuk kinyomtatni, minden probléma nélkül. A vonatot egy beléptetőkapun keresztül lehetett megközelíteni, bliccelésre esély sincs. (Nem mintha akartunk volna...). Izgalmas dolog egy 3 kerekű bőröndöt tolni, ami folyton meg akar akadni a kikövezett járdán, de nem kívánom senkinek az élményt. Végül némi bosszankodás után elértük a C kocsit, ahol a legfoglalt helyünk várt ránk, az ülések melletti kijelzőn szerepelt a nevünk is. (Nem volt elírva.)

A vonatút alatt semmi izgalmas nem történt, a Wifi kissé hektikusan, de működött. Ja, egyébként Írországban minden két nyelven van kiírva, a furcsa, megfejthetetlen írül és a megszokott angolul. A vonaton is mindent bemondanak ír nyelven is. Ez persze csak annak jó, aki érti, gondolom. 

 Ilyen volt az ég, amikor utaztunk:

A vonatunk percre pontosan érkezett meg Cork-ba (Ami írül egyébként Corcaigh). A kijárat előtt is egy kapu várt minket, szerencsére a jegyünket nem dobtuk el, így simán kijutottunk. (Mondom, nem lehet bliccelni)

Itt ismét taxiba ültünk, és James körülbelül 10 perc alatt elvitt minket az ideiglenes szállásunkhoz.

Hosszas készülődés, pakolás, idegeskedés, búcsúzkodás, és mindössze 2,5 óra repülés, 2,5 óra vonatozás, valamint némi taxizás után megérkeztünk életünk következő állomására, Corkba. Nem kergetett minket senki, egyszerűen fiatal házaspárként úgy gondoltuk, hogy most van rá lehetőségünk, hogy kicsit világot lássunk, és új benyomásokat szerezzünk, tapaszlatatot gyűjtsünk. Sok magyar társunkkal ellentétben mi úgy érkeztünk ide, hogy egyikünkek (Á) biztos munkahelye lesz egy világszerte ismert "gyümölcsforgalmazó" cégnél, tehát nem vállaltunk túl nagy kockázatot. Angolul mindketten beszélünk, ketten együtt pedig összesen legalább 6 nyelven tudunk valamelyest megszólalni. Nekem (A) pedig van némi használható mérnöki tapasztalatom, ami talán itt is érhet valamit. Mindketten éltünk már hosszabb-rövidebb időt külföldön, tehát tudunk alkalmazkodni és feltaláljuk magunkat idegen környzetben. Ennyit rólunk. 

Mivel a blogot a családunknak és a barátainknak is írjuk, (nem szeretnénk mindent többször elmondani. mindent többször elmondani.) ezért lehetnek benne személyesebb élményeket megörökítő posztok is. Azért igyekezni fogunk, hogy a személyes élmények mellett a szélesebb közönség számára is használható dolgokat osszunk meg.